Ezoterikus irodalomnak gondolnánk, részint a kiadó miatt, részint a még mindig divatozó férfiak a Marsról - nők a Vénuszról teória miatt.
Bolen asszony azonban komoly pszichoterapeuta, bár a könyv egy igazi, amerikai stílusban megírt pop-pszichológiai olvasmány.
Az a fajta, amelyen átérzik a szerző felkészültsége és tudományos előélete – meg az is, hogy nem azért publikál, hogy ezt mindenáron bebizonyítsa. Ezek a könyvek nem ego-legitimációs kísérletek, hanem azért írják őket, mert szerzőnek közlendője van és a kiadó úgy gondolja, ez sokak számára érdekes lehet. Nincs tehát elefáncsonttorony és szplendid tudományosság, többnyire nincs annotációval elnehezített szöveg sem. Igaz, ennek ez esetben áldozatul esik az összegző bibliográfia is, amit a magam részéről szívesen vennék, hiszen a szövegen belüli hivatkozásokból gyakran sejthetjük, hogy annak –finoman szólva- vannak előképei.
Akárhogy is, kellemes és felhasználóbarát munka ez, szórakoztató és hasznos. Minthogy voltaképp mind hiú lények vagyunk, naív örömmel ismerünk magunkra (és előbb-utóbb mind magunkra ismerünk) egy isteni karakterben, és mohó kíváncsisággal merülünk el a részletekben.
A jungiánus Bolen voltaképp nem tesz mást, mint mestere archetípus-elméletét rajzolja tovább, a lapokon megelevenedik a teljes Trencsényi-Waldapfel. (Amióta egy különös véletlennek köszönhetően egy reggel a párába burkolózó Olimposz lábánál ébredtem, nincs kétségem afelől, hogy a görög istenek igenis léteztek, vagy ha mégsem, akkor ki kell őket találni.)
Bolen találmánya az, hogy a személyiségpszichológia szárazanyagát a görög mitológia kovászával elegyíti, és így a kulturális antropológia és a pszichohistória peremén egyensúlyozva terelgeti az olvasót gondolataiban. A szkeptikusok persze nyilván felvetik a tyúk vagy tojás problémát – azaz, hogy az emberarcú görög istenségek vajon nem eleve az emberi társadalom önmegfigyelésének visszfényei-e? Avagy ellenkezőleg: Bolen nem tesz mást, mondják talán ők, mint hogy a személyiség és karakter-katalógust, mint ruhatárat az istenségekre aggatja.
Bizonyára mindkét ellenvetésben van igazság.
A pszichológia igen fiatal, alig száz éves tudomány, eredményei a matematika ezredéves evidenciáihoz képest legfeljebb csak homályos sejtések. A legambíciózusabb elméletalkotók is csak annyit állíthatnak, hogy teóriájuk, mint egy lehetséges paradigma, megáll a lábán.
Innen nézve a Bolen által megrajzolt értelmezési keret szerintem teljesen releváns akár önismereti munkában lévőknek, akár támogatójuknak.
Kedvelni fogják azok a nők, akiknek van humorérzékük, akik őszintén kíváncsiak önmagukra, akik értékelik a világos és következetes gondolatokat és akik nem félnek a farkastól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése